Chapter 2.

2. It's time

-Ryna szemszöge-

Miután a bőröndöket kiszedtük a csomagtartóból,elindultunk a házhoz. Ray ajtót nyitott, és meleg szinte az arcomba csapott.

-Nincsen valami légkondicionálótok? Vagy ventillátor? - kérdeztem körülnézve a nagy előtérben. Mindenhol fa bútorok voltak, és a korhadt fa szaga megcsapta az orromat. Jason végignézett a többieken, és hezitált. Mindegyikőjük máshova nézett, Beck még mindig engem bámult.

-Hahó valaki válaszolna?

-Nem telik rá ugyanisss... aaa főiskola nem fedezi...- válaszolt Shelby. Nekem ez akkor is gyanús volt. A közös pénzből is kijönne de nembaj.

-Hol fogok aludni?

-Shelby- vel leszel egy szobában, a második emeleten. Meg mutatod neki Shel?- vetette be magát a fotelba Tony. A lány bólintott és intett, hogy kövessem. Amint felértünk láttam, hogy mindenki Jason felé fordul, de Shel az alkaromnál fogva megfordított. Egy szélesebb ajtóhoz érve , megállt,és lassan kinyitotta. A szobába érve, szinte megcsapott a lila, és a kék szín egyvelege. Mintha egy láthatatlan vonal lett volna a két ágy között, a bevetett,és rendezett ágytól egy fél méternyire egy tökéletesen egyenes vonalban voltak szétszórva Shelby ruhái.
-Az ott a te ágyad. Bocsi a kupiért - pakolta gyorsan össze a földről a ruhákat. Én letettem a bőröndöket az ágyra, és megkezdtem a kipakolást.

-Shelby szemszöge-

Annyira törékenynek tűnt. Ahogy mindenkit végigmért még a reptéren,annyira megfontolt volt. Vigyázott mit csinált. El sem tudom képzelni mit akarhat vele Ray. Még azt is alig tudom felfogni, hogy Tony, Beck és Ray öncélú érdekeik miatt idehozták őt. Tudom,hogy a falkának szüksége van rá, hiszen különleges. De még azt sem tudja, hogy olyanok mint mi léteznek. Nem tudja milyen nehéz végig menni a sulin úgy, hogy ne néznének végig rajtad. Hogy nem súgnának össze mögötted, mert más vagy. Persze ők sem tudnak rólunk. De hát mit tehetünk, ha elutasítanak minket anélkül,hogy megismernének.
Meg persze azt sem tudja, hogy közülünk való. Hogyan is tudhatná, ha még a 20-at sem érte el? Amikor a légkondi miatt kérdezett, azt hittem, hogy ott helyben összeesem. Komolyan jason nem tudott volna egy pár hónappal ezelött gondoskodni arról, hogy elmondja mik is vagyunk?Hogy a hideg hatására szépen átváltozunk nagy behemót szőrös vadállatokká? Komolyan ez a lány semmilyen felvilágosítást nem kapott. És ami a szobában történt, igaz magamat okolhatom. Teljesen agyamra ment ez a " maradj a saját területeden " dolog. Ez ilyen farkasos dolog.
Egy ideig néztem, ahogy Ryna kezd kipakolni, de úgy döntöttem lemegyek.
-Jason !El kell mondanunk neki! Hamarosan ősz, és nem lenne jó, ha farkasokkal ébredne !-hallottam Lilly suttogását.
- Mondtam, hogy nem kellett volna idehozni. Csak bajt okoz!- fakadt ki Beck. Na ő a másik aki ki tud idegelni. A legkisebb dolgok miatt is kiakad, szinte beszélni sem lehet vele!
- Srácok nyugodjatok le! Jason adunk neked 3 napot, hogy beszélj vele. Különben-
- Reyonds-ék itt vannak- mondta rideg hangon Tony. Megállt bennem az ütő. Az nem lehet. Pont most, nem lehetnek itt! Képtelenség!
- Tony ne hülyéskedj! Ők már több mint 5 éve Európában élnek.- forgatta a szemét Ray.
- Nem ezt most halál komolyan mondom! Lilly-vel láttuk Harry-t tegnap este vadászni.- nézett Tony a barátnőjére.
- Ácsi, ácsi! Lilly miért nem szóltál erről? Mikor volt ez??- fakadtam ki.
- Tegnap előtt voltunk sétálni. Akkor láttuk Harry-t, de mint farkas. Hihetetlen, hogy ilyen közel merészkedett a területünkhöz.- dörzsölte a homlokát Tony.- És mit csinálhattunk volna? Rynának jönnie kellett, és mivel még azt sem tudja, hogy létezünk elég volt egyszerre egy dologgal foglalkoznunk.- próbált kiengesztelni minket.
- Srácok...azt hiszem annak a dolognak most van itt az ideje...- nézett Lilly a lépcső felé. Mindannyian odanéztünk, és hirtelen minden úgy tűnt, hogy összeomlik. Ryna ott állt,könnyekkel küszködve, és válaszokat akart.
- Mi, mi ez? Miről beszéltek? Hogy, hogy értitek, hogy farkasok? Jason?- nézett nagy sárga szemeivel Jasonre. Ő csak állt, a kezei remegtek, és nem tudta mit mondjon. Azt hittem, hogy mind a ketten sírva fakadnak, amikor Ray felállt.
- Ryna itt az idő, hogy beszéljünk arról, hogy ki is vagy-
- Tudom ki vagyok! Ryna Horn vagyok 19 éves, hamarosan 20! És-
- Igen mind tudjuk ezt. De te több vagy mint amit hiszel. Télen nem voltál sokszor beteg?- kérdezte a rutinkérdést Ray.
- Volt, hogy több héten keresztül de ez nem lényeges!- vágott vissza Ryna.
- Dehogyisnem. Méghozzá azért, mert ez egy mellékhatás.
- Mellékhatása a minek...?- kezdett hátrálni Ryna a lépcsőn. Mély csend ült a szobára. Aggódva néztem a bátyámra. Itt az idő, hogy megtudja. Lassan egy félkörbe álltunk, és mindenki felhúzta a pólójának az ujját.És ott virított a jel.
-Látod ezt Ryna? Amikor 20 évesek lettünk, ez mindannyiunkon megjelent. Ryna mi farkasok vagyunk.Ezért nincsen légkondink,ezért van az, hogy Shelby elválasztotta a területét a te ágyadtól-
-Ezt honnan tudod??- törölte le a könnyeket a szeméből. A szemén teljesen szétfolyt a smink,a szeme homályos volt, és a szája kiszáradt.Most tűnt igazán törékenynek.
-Ez ilyen farkasos dolog. Beck megmutatlak neki. Lilly hozz jeget, és ha lehet ne változz át.- mondta Ray, nekünk pedig intett, hogy kövessük ki a kertbe.
-Ryna gyere- fogtam meg a csuklóját, és vonszoltam a hátsó udvar felé.Szegény, azt sem tudta mi történik csak jött önkéntelenül utánam.Kilépve megcsapott, az erdő illata. A madarak csicseregtek, minden szinte tökéletes volt.
A következő pillanatban Lilly lépett ki egy zacskóval amit ledobott a földre. Lilly remegett, a kezein kidudorodtak az erek.Körbeálltuk a zacskót.
Ray, megfogta és Beck fejére öntötte. Beck vacogni kezdett, és hirtelen összeesett. Hallani lehetett a csontjainak roppanását, és Beck halk nyüszítését. A teste megfeszült, a bőre alatt az izmok megmerevedtek.Ryna lesokkoltan ült az ajtó melletti padon. Nem bírtam nézni, ahogy Beck szenved. Figyeltem inkább Ryna-t aki megsemmisülve figyelte az eseményeket.
Ekkor a szeme kitágult, kezét a szája elé kapta, és egy kisebb sikoly hagyta el a száját.Visszafordultam, és láttam Beck aranyló bundáját. A szemében harag, és fájdalom csillogott. Még remegett a szenvedéstől,majd kiegyenesedett.
- Ryna mikor lesz a születésnapod?- kérdezte Ray. Jason és Ryna egymásra néztek, mindketten halálosan aggódva. Jason lassan visszanézett Ray-re.
-Jövőhéten....

to be continued...

Na hogy tetszett? Remélem nem lett nagyon gáz,igyekeztem egy kis izgalmat tenni bele.Most kábé 2 hétig nem leszek gépközelbe,ezért ne várjatok új részeket.
2 komi és ha hazaérek folytatom :D