Chapter 1

Na!Úgy döntöttem, hogy felviszem gépre az egyik történetem, amit nem rég találtam ki, és írtam le külön.A történetben Denver-t kivéve majdnem az összes hely kitalált csak figyelmeztetés képen, jó olvasást!

1.

-Ryna szemszöge-

Elővettem a fiókból a fésűmet, és hosszú fekete hajamat lassan fésülni kezdtem.Nem tudtam hogyan állna jobban, kiengedve, vagy kontyba rakva, ezért egy egyszerű lófarokba kötöttem.Felálltam az íróasztalomtól, és a szekrényhez mentem.Elővettem a fekete trikómat, egy lila mellényt,és a kopott csőnadrágomat.Amikor elkészültem, nekiálltam sminkelni.A tükör sarkából láttam a kettő borzasztóan nagy bőröndöt,és egy nagyot sóhajtottam.Hamarosan indulok főiskolára,új közösségbe, idegenek közé.Itt hagyom Denver-t, és megyek Kanadába.
Ekkor lépteket hallottam az ajtóm felől,és a következő pillanatban anyu nyitott be hozzám.
-Drágám ha elkészültél gyere le reggelizni.Egy és háromnegyed óra múlva indul a repülőgéped.-mondta siettetve, és kilépett.Közel lakunk a reptérhez,ezért nem kellett nagyon rohanni,így szépen komótosan a bőröndjeimmel lecammogtam a lépcsőn.Éreztem a bőrgarnitúra és a kicsit odaégett tojás illatát,és a narancslé savanykás aromáját.Leültem a márványpulthoz, és nekiálltam.Föntről bátyám, Jason rohant le, ő is mind a két kezében bőrönddel szaladt le, szinte elesett.
-Vigyázz magadra kicsim!Nehogy kórház legyen az első dolog amit meglátogatsz Kanadában!-próbált vicces lenni anya, ami nem sok sikerrel járt.Majd amikor végeztünk, a bőröndökkel együtt a reptér felé vettük az irányt.
Az épület előtt,megálltunk,és éreztem Jason izmos karjait a vállamon.Ránéztem,ő még mindig a repteret kémlelte.
-Hát elérkezett a pillanat.Most már úgy ahogy felnőttek vagytok,remélem jól fogtok szórakozni-nézett ránk anyu,és a szemébe könnyek gyűltek.Odaléptem hozzá,és átöleltem,ő pedig halkan sírt.Én sem hittem volna,hogy egyszer főiskolára megyek,de hát most itt vagyunk, és hamarosan Kanadában fogok lakni.A könnyes búcsú után,Jasonnal becsekkoltunk,és már ott ültünk,várva a hangosbemondó jelzésére.
-Aggódsz?-kérdezte Jason.
-Kicsit.Izgulok a barátaid miatt,hogy kedvelni fognak-e...
-Ryna!Nem a barátnőm vagy persze,hogy szeretni fognak,hiszen a húgom vagy-puszilta meg a homlokom.Rádőltem a vállára,és az órámra néztem.Fél nyolc,még van egy háromnegyed óránk.Behunytam a szememet,és éreztem,ahogy a testem nehezebb lesz,majd arra eszméltem föl,hogy Jason a vállamat rángatja.
-Ry indulunk!Siessünk,nehogy elkéssünk-segített föl a székből.Megfogtam a bőröndjeimet,a táskámmal együtt pedig elindultunk a gépünk bejárata felé.Mikor a gépnél leadtuk a jegyeinket,és egy fél perc keresgélés után megtaláltuk a helyünket.A stewardess elmondta mit kell tudnunk,meg amit általában mondani szoktak.
-Körülbelül 5 órás lesz az út,ha semmi akadály nem lesz például turbulencia.Kellemes utazást.-mondta a stewardess,és elment.Jason elővette a laptopját,és azon pötyögött,én pedig kinéztem az ablakon és vártam a felszállást.

-5 óra múlva-

Kinyitottam a szememet,kinéztem az ablakon.Erdők rengetege,csomó hegy,völgy,folyók és tavak.Hát ez Kanada.Gyönyörű volt a látvány,szinte lélegzet elállító.Oldalra néztem,ahol Jason halkan szuszogott.Ugyanaz a nő aki a felszállás elején beszélt,most is figyelmet kért.
-Hamarosan megkezdjük a leszállást,kérünk mindenkit,hogy kapcsolja be a biztonsági övét,köszönjük,hogy minket választottak,további kellemes délutánt-mondta.Elkezdtem Jason vállát ráncigálni,majd fátyolos tekintettel nézett rám.
-Megérkeztünk,kelj fel.
-Jójó..-mondta rekedtes hangon,és felült.Ekkor a gyomromban mozgást észleltem,és amikor kinéztem az ablakon,láttam,hogy a repülőgép kezd leszállni.Egy 3 perc múlva már landoltunk,és a kijárat felé vettük útunkat.Irtam anyunak egy SMS-t,hogy minden rendben van,és épségben megérkeztünk.Elértünk a bőröndöket szállító szalagokhoz,és egyből kiszúrtam a vörös és sárga bőrőndöm.Elindultunk a kijárat felé,és hallottuk a sok ember kiáltozását amikor megálltam.
-Mi a baj?Már majdnem kint vagyunk.-nézett rám nagy szemekkel Jason.
-Félek.Mi van ha nem olyanra számítanak mint amilyen vagyok?És ha nem vagyok nekik szimpi?Vagy megismernek és megutálnak?
-Ryna.Senki nem fog megutálni.És igenis szeretni fognak.-nyugtatott,és folytattuk utunkat.Végül kiértünk a tömeghez.Voltak öregek,fiatalok,gyerekek.És valahol a csoport közepén állt 5 fiatal,szinte teljesen feketében.Volt egy raszta hajú srác,mellette egy fejjel alacsonyabb lány.Mellette egy magasabb szőke napszemüveges lány.Mellette egy kicsit kigyúrtabb fiú,és szinte mögöttük egy komor tekintetű srác.Ő engem nézett,én pedig igyekeztem nem rá figyelni.
-Ryna bemutatom a lakótársainkat.Ő itt Ray,-mutatott a rasztára-az ő húga Shelby,-nézett az alacsony lányra-ő itt Lilly és a barátja Tony-mutatott a szőkére,és a kigyúrtra-és a mi fekete bárányunk Beck.-mutatott a még mindig engem bámuló srácra.
-Sziasztok..-mondtam kicsit halkan.
-Hát üdv a csapatban Ryna.Gyerünk itt van a közelben a kocsi-mondta Ray,és elindultunk.Végül egy nagy szürke minibuszhoz értünk.Ray és Jason berakták hátulra a bőröndjeinket,majd egyesével elkezdtünk beszállni.Elöl Ray a volán mögött,mellette Shelby és Jason.Mögöttük Lilly ült,és intett,hogy üljek mellé.Hátul pedig Tony és Beck foglalt helyet.
-És milyen itt Kanadában?Fura lehet megválni a családodtól.-nézett rám Lilly a nagy kék szemeivel.
-Hát a családom anyuból meg a bátyámból áll,igazából jó kimozdulni otthonról.Anyu meg hiányzik,de mihamarabb meglátogatjuk-válaszoltam.Ő bólintott és az út többi részét nagyjából csöndben töltöttük.Ray és Jason beszélgetett de ők is csendben.Shelby kérdezgetett még de ő is nagyjából csendes volt.Mire észbe kaptam volna egy nagy vaskapu előtt álltunk.Ray kihajolt az ablakon,és valamihez beszélt.Hangos reccsenéssel a kapu lassan nyitódott.
Egy hatalmas utcába értünk,az utca mellett nagyobb és nagyobb házak voltak.Nyüzsgött az egész,de amikor meglátták a kocsit,hirtelen mindenki megállt,és csak nézett minket.Szánalommal teli tekintetek voltak mindenhol,volt aki bement a házába.És ekkor a kocsi megállt egy nagy épület előtt.Hasonlított egy régi szellem kastélyhoz,de modernnek is mondható.A kert tujákkal volt tele,és az ajtóhoz vezető út szürkés kővel volt kirakva.
A földszinten egy nagy ablak volt,ahol kicsit beláttam a nappaliba.Lilly ébresztett fel a merengésemből.Megfogta a csuklóm,és kihúzott a járműből.
-Üdv a jövőbeli otthonodban.-mosolygott.

-2 komi és jön a kövi-