2013. július 23., kedd

Chapter 2.

2. It's time

-Ryna szemszöge-

Miután a bőröndöket kiszedtük a csomagtartóból,elindultunk a házhoz. Ray ajtót nyitott, és meleg szinte az arcomba csapott.
-Nincsen valami légkondicionálótok? Vagy ventillátor? - kérdeztem körülnézve a nagy előtérben. Mindenhol fa bútorok voltak, és a korhadt fa szaga megcsapta az orromat. Jason végignézett a többieken, és hezitált. Mindegyikőjük máshova nézett, Beck még mindig engem bámult.
-Hahó valaki válaszolna?
-Nem telik rá ugyanisss... aaa főiskola nem fedezi...- válaszolt Shelby. Nekem ez akkor is gyanús volt. A közös pénzből is kijönne de nembaj.
-Hol fogok aludni?
-Shelby- vel leszel egy szobában, a második emeleten. Meg mutatod neki Shel?- vetette be magát a fotelba Tony. A lány bólintott és intett, hogy kövessem. Amint felértünk láttam, hogy mindenki Jason felé fordul, de Shel az alkaromnál fogva megfordított. Egy szélesebb ajtóhoz érve , megállt,és lassan kinyitotta. A szobába érve, szinte megcsapott a lila, és a kék szín egyvelege. Mintha egy láthatatlan vonal lett volna a két ágy között, a bevetett,és rendezett ágytól egy fél méternyire egy tökéletesen egyenes vonalban voltak szétszórva Shelby ruhái.
-Az ott a te ágyad. Bocsi a kupiért - pakolta gyorsan össze a földről a ruhákat. Én letettem a bőröndöket az ágyra, és megkezdtem a kipakolást.

-Shelby szemszöge-

Annyira törékenynek tűnt. Ahogy mindenkit végigmért még a reptéren,annyira megfontolt volt. Vigyázott mit csinált. El sem tudom képzelni mit akarhat vele Ray. Még azt is alig tudom felfogni, hogy Tony, Beck és Ray öncélú érdekeik miatt idehozták őt. Tudom,hogy a falkának szüksége van rá, hiszen különleges. De még azt sem tudja, hogy olyanok mint mi léteznek. Nem tudja milyen nehéz végig menni a sulin úgy, hogy ne néznének végig rajtad. Hogy nem súgnának össze mögötted, mert más vagy. Persze ők sem tudnak rólunk. De hát mit tehetünk, ha elutasítanak minket anélkül,hogy megismernének.
Meg persze azt sem tudja, hogy közülünk való. Hogyan is tudhatná, ha még a 20-at sem érte el? Amikor a légkondi miatt kérdezett, azt hittem, hogy ott helyben összeesem. Komolyan jason nem tudott volna egy pár hónappal ezelött gondoskodni arról, hogy elmondja mik is vagyunk?Hogy a hideg hatására szépen átváltozunk nagy behemót szőrös vadállatokká? Komolyan ez a lány semmilyen felvilágosítást nem kapott. És ami a szobában történt, igaz magamat okolhatom. Teljesen agyamra ment ez a " maradj a saját területeden " dolog. Ez ilyen farkasos dolog.
Egy ideig néztem, ahogy Ryna kezd kipakolni, de úgy döntöttem lemegyek.
-Jason !El kell mondanunk neki! Hamarosan ősz, és nem lenne jó, ha farkasokkal ébredne !-hallottam Lilly suttogását.
- Mondtam, hogy nem kellett volna idehozni. Csak bajt okoz!- fakadt ki Beck. Na ő a másik aki ki tud idegelni. A legkisebb dolgok miatt is kiakad, szinte beszélni sem lehet vele!
- Srácok nyugodjatok le! Jason adunk neked 3 napot, hogy beszélj vele. Különben-
- Reyonds-ék itt vannak- mondta rideg hangon Tony. Megállt bennem az ütő. Az nem lehet. Pont most, nem lehetnek itt! Képtelenség!
- Tony ne hülyéskedj! Ők már több mint 5 éve Európában élnek.- forgatta a szemét Ray.
- Nem ezt most halál komolyan mondom! Lilly-vel láttuk Harry-t tegnap este vadászni.- nézett Tony a barátnőjére.
- Ácsi, ácsi! Lilly miért nem szóltál erről? Mikor volt ez??- fakadtam ki.
- Tegnap előtt voltunk sétálni. Akkor láttuk Harry-t, de mint farkas. Hihetetlen, hogy ilyen közel merészkedett a területünkhöz.- dörzsölte a homlokát Tony.- És mit csinálhattunk volna? Rynának jönnie kellett, és mivel még azt sem tudja, hogy létezünk elég volt egyszerre egy dologgal foglalkoznunk.- próbált kiengesztelni minket.
- Srácok...azt hiszem annak a dolognak most van itt az ideje...- nézett Lilly a lépcső felé. Mindannyian odanéztünk, és hirtelen minden úgy tűnt, hogy összeomlik. Ryna ott állt,könnyekkel küszködve, és válaszokat akart.
- Mi, mi ez? Miről beszéltek? Hogy, hogy értitek, hogy farkasok? Jason?- nézett nagy sárga szemeivel Jasonre. Ő csak állt, a kezei remegtek, és nem tudta mit mondjon. Azt hittem, hogy mind a ketten sírva fakadnak, amikor Ray felállt.
- Ryna itt az idő, hogy beszéljünk arról, hogy ki is vagy-
- Tudom ki vagyok! Ryna Horn vagyok 19 éves, hamarosan 20! És-
- Igen mind tudjuk ezt. De te több vagy mint amit hiszel. Télen nem voltál sokszor beteg?- kérdezte a rutinkérdést Ray.
- Volt, hogy több héten keresztül de ez nem lényeges!- vágott vissza Ryna.
- Dehogyisnem. Méghozzá azért, mert ez egy mellékhatás.
- Mellékhatása a minek...?- kezdett hátrálni Ryna a lépcsőn. Mély csend ült a szobára. Aggódva néztem a bátyámra. Itt az idő, hogy megtudja. Lassan egy félkörbe álltunk, és mindenki felhúzta a pólójának az ujját.És ott virított a jel.
-Látod ezt Ryna? Amikor 20 évesek lettünk, ez mindannyiunkon megjelent. Ryna mi farkasok vagyunk.Ezért nincsen légkondink,ezért van az, hogy Shelby elválasztotta a területét a te ágyadtól-
-Ezt honnan tudod??- törölte le a könnyeket a szeméből. A szemén teljesen szétfolyt a smink,a szeme homályos volt, és a szája kiszáradt.Most tűnt igazán törékenynek.
-Ez ilyen farkasos dolog. Beck megmutatlak neki. Lilly hozz jeget, és ha lehet ne változz át.- mondta Ray, nekünk pedig intett, hogy kövessük ki a kertbe.
-Ryna gyere- fogtam meg a csuklóját, és vonszoltam a hátsó udvar felé.Szegény, azt sem tudta mi történik csak jött önkéntelenül utánam.Kilépve megcsapott, az erdő illata. A madarak csicseregtek, minden szinte tökéletes volt.
A következő pillanatban Lilly lépett ki egy zacskóval amit ledobott a földre. Lilly remegett, a kezein kidudorodtak az erek.Körbeálltuk a zacskót.
Ray, megfogta és Beck fejére öntötte. Beck vacogni kezdett, és hirtelen összeesett. Hallani lehetett a csontjainak roppanását, és Beck halk nyüszítését. A teste megfeszült, a bőre alatt az izmok megmerevedtek.Ryna lesokkoltan ült az ajtó melletti padon. Nem bírtam nézni, ahogy Beck szenved. Figyeltem inkább Ryna-t aki megsemmisülve figyelte az eseményeket.
Ekkor a szeme kitágult, kezét a szája elé kapta, és egy kisebb sikoly hagyta el a száját.Visszafordultam, és láttam Beck aranyló bundáját. A szemében harag, és fájdalom csillogott. Még remegett a szenvedéstől,majd kiegyenesedett.
- Ryna mikor lesz a születésnapod?- kérdezte Ray. Jason és Ryna egymásra néztek, mindketten halálosan aggódva. Jason lassan visszanézett Ray-re.
-Jövőhéten....

to be continued...

Na hogy tetszett? Remélem nem lett nagyon gáz,igyekeztem egy kis izgalmat tenni bele.Most kábé 2 hétig nem leszek gépközelbe,ezért ne várjatok új részeket.
2 komi és ha hazaérek folytatom :D


2013. július 18., csütörtök

Chapter 1

Na!Úgy döntöttem, hogy felviszem gépre az egyik történetem, amit nem rég találtam ki, és írtam le külön.A történetben Denver-t kivéve majdnem az összes hely kitalált csak figyelmeztetés képen, jó olvasást!

1.


-Ryna szemszöge-


Elővettem a fiókból a fésűmet, és hosszú fekete hajamat lassan fésülni kezdtem.Nem tudtam hogyan állna jobban, kiengedve, vagy kontyba rakva, ezért egy egyszerű lófarokba kötöttem.Felálltam az íróasztalomtól, és a szekrényhez mentem.Elővettem a fekete trikómat, egy lila mellényt,és a kopott csőnadrágomat.Amikor elkészültem, nekiálltam sminkelni.A tükör sarkából láttam a kettő borzasztóan nagy bőröndöt,és egy nagyot sóhajtottam.Hamarosan indulok főiskolára,új közösségbe, idegenek közé.Itt hagyom Denver-t, és megyek Kanadába.
Ekkor lépteket hallottam az ajtóm felől,és a következő pillanatban anyu nyitott be hozzám.
-Drágám ha elkészültél gyere le reggelizni.Egy és háromnegyed óra múlva indul a repülőgéped.-mondta siettetve, és kilépett.Közel lakunk a reptérhez,ezért nem kellett nagyon rohanni,így szépen komótosan a bőröndjeimmel lecammogtam a lépcsőn.Éreztem a bőrgarnitúra és a kicsit odaégett tojás illatát,és a narancslé savanykás aromáját.Leültem a márványpulthoz, és nekiálltam.Föntről bátyám, Jason rohant le, ő is mind a két kezében bőrönddel szaladt le, szinte elesett.
-Vigyázz magadra kicsim!Nehogy kórház legyen az első dolog amit meglátogatsz Kanadában!-próbált vicces lenni anya, ami nem sok sikerrel járt.Majd amikor végeztünk, a bőröndökkel együtt a reptér felé vettük az irányt.
Az épület előtt,megálltunk,és éreztem Jason izmos karjait a vállamon.Ránéztem,ő még mindig a repteret kémlelte.
-Hát elérkezett a pillanat.Most már úgy ahogy felnőttek vagytok,remélem jól fogtok szórakozni-nézett ránk anyu,és a szemébe könnyek gyűltek.Odaléptem hozzá,és átöleltem,ő pedig halkan sírt.Én sem hittem volna,hogy egyszer főiskolára megyek,de hát most itt vagyunk, és hamarosan Kanadában fogok lakni.A könnyes búcsú után,Jasonnal becsekkoltunk,és már ott ültünk,várva a hangosbemondó jelzésére.
-Aggódsz?-kérdezte Jason.
-Kicsit.Izgulok a barátaid miatt,hogy kedvelni fognak-e...
-Ryna!Nem a barátnőm vagy persze,hogy szeretni fognak,hiszen a húgom vagy-puszilta meg a homlokom.Rádőltem a vállára,és az órámra néztem.Fél nyolc,még van egy háromnegyed óránk.Behunytam a szememet,és éreztem,ahogy a testem nehezebb lesz,majd arra eszméltem föl,hogy Jason a vállamat rángatja.
-Ry indulunk!Siessünk,nehogy elkéssünk-segített föl a székből.Megfogtam a bőröndjeimet,a táskámmal együtt pedig elindultunk a gépünk bejárata felé.Mikor a gépnél leadtuk a jegyeinket,és egy fél perc keresgélés után megtaláltuk a helyünket.A stewardess elmondta mit kell tudnunk,meg amit általában mondani szoktak.
-Körülbelül 5 órás lesz az út,ha semmi akadály nem lesz például turbulencia.Kellemes utazást.-mondta a stewardess,és elment.Jason elővette a laptopját,és azon pötyögött,én pedig kinéztem az ablakon és vártam a felszállást.

-5 óra múlva-

Kinyitottam a szememet,kinéztem az ablakon.Erdők rengetege,csomó hegy,völgy,folyók és tavak.Hát ez Kanada.Gyönyörű volt a látvány,szinte lélegzet elállító.Oldalra néztem,ahol Jason halkan szuszogott.Ugyanaz a nő aki a felszállás elején beszélt,most is figyelmet kért.
-Hamarosan megkezdjük a leszállást,kérünk mindenkit,hogy kapcsolja be a biztonsági övét,köszönjük,hogy minket választottak,további kellemes délutánt-mondta.Elkezdtem Jason vállát ráncigálni,majd fátyolos tekintettel nézett rám.
-Megérkeztünk,kelj fel.
-Jójó..-mondta rekedtes hangon,és felült.Ekkor a gyomromban mozgást észleltem,és amikor kinéztem az ablakon,láttam,hogy a repülőgép kezd leszállni.Egy 3 perc múlva már landoltunk,és a kijárat felé vettük útunkat.Irtam anyunak egy SMS-t,hogy minden rendben van,és épségben megérkeztünk.Elértünk a bőröndöket szállító szalagokhoz,és egyből kiszúrtam a vörös és sárga bőrőndöm.Elindultunk a kijárat felé,és hallottuk a sok ember kiáltozását amikor megálltam.
-Mi a baj?Már majdnem kint vagyunk.-nézett rám nagy szemekkel Jason.
-Félek.Mi van ha nem olyanra számítanak mint amilyen vagyok?És ha nem vagyok nekik szimpi?Vagy megismernek és megutálnak?
-Ryna.Senki nem fog megutálni.És igenis szeretni fognak.-nyugtatott,és folytattuk utunkat.Végül kiértünk a tömeghez.Voltak öregek,fiatalok,gyerekek.És valahol a csoport közepén állt 5 fiatal,szinte teljesen feketében.Volt egy raszta hajú srác,mellette egy fejjel alacsonyabb lány.Mellette egy magasabb szőke napszemüveges lány.Mellette egy kicsit kigyúrtabb fiú,és szinte mögöttük egy komor tekintetű srác.Ő engem nézett,én pedig igyekeztem nem rá figyelni.
-Ryna bemutatom a lakótársainkat.Ő itt Ray,-mutatott a rasztára-az ő húga Shelby,-nézett az alacsony lányra-ő itt Lilly és a barátja Tony-mutatott a szőkére,és a kigyúrtra-és a mi fekete bárányunk Beck.-mutatott a még mindig engem bámuló srácra.
-Sziasztok..-mondtam kicsit halkan.
-Hát üdv a csapatban Ryna.Gyerünk itt van a közelben a kocsi-mondta Ray,és elindultunk.Végül egy nagy szürke minibuszhoz értünk.Ray és Jason berakták hátulra a bőröndjeinket,majd egyesével elkezdtünk beszállni.Elöl Ray a volán mögött,mellette Shelby és Jason.Mögöttük Lilly ült,és intett,hogy üljek mellé.Hátul pedig Tony és Beck foglalt helyet.
-És milyen itt Kanadában?Fura lehet megválni a családodtól.-nézett rám Lilly a nagy kék szemeivel.
-Hát a családom anyuból meg a bátyámból áll,igazából jó kimozdulni otthonról.Anyu meg hiányzik,de mihamarabb meglátogatjuk-válaszoltam.Ő bólintott és az út többi részét nagyjából csöndben töltöttük.Ray és Jason beszélgetett de ők is csendben.Shelby kérdezgetett még de ő is nagyjából csendes volt.Mire észbe kaptam volna egy nagy vaskapu előtt álltunk.Ray kihajolt az ablakon,és valamihez beszélt.Hangos reccsenéssel a kapu lassan nyitódott.
Egy hatalmas utcába értünk,az utca mellett nagyobb és nagyobb házak voltak.Nyüzsgött az egész,de amikor meglátták a kocsit,hirtelen mindenki megállt,és csak nézett minket.Szánalommal teli tekintetek voltak mindenhol,volt aki bement a házába.És ekkor a kocsi megállt egy nagy épület előtt.Hasonlított egy régi szellem kastélyhoz,de modernnek is mondható.A kert tujákkal volt tele,és az ajtóhoz vezető út szürkés kővel volt kirakva.
A földszinten egy nagy ablak volt,ahol kicsit beláttam a nappaliba.Lilly ébresztett fel a merengésemből.Megfogta a csuklóm,és kihúzott a járműből.
-Üdv a jövőbeli otthonodban.-mosolygott.

-2 komi és jön a kövi-