2013. augusztus 18., vasárnap

Chapter 3.

3. Chapter – The second life

One week later…

-Ryna szemszöge-

Soha sem hittem a mesékben,kerültem őket. A kitalált lényeket kitaláltnak hittem,mostanáig. Amikor meghallottam,hogy Jasonék miről beszélnek, biztos voltam benne, hogy megőrültek egytől egyig. Vérfargasok nem léteznek-gondoltam. Amikor elmagyarázták, hogy miről is beszélnek,annyi minden a nyakamba zúdúlt. Minden a felvilágosodás erejével tört belém.Valahol legbelül mindig is tudtam,hogy Jason más. Hogy én más vagyok. Télen szinte mindig beteg voltam. Esténként sírva aludtam el, annyira fájt minden egyes porcikám. Jason-t egész télen nem láttuk. Néha még tavasszal sem jött haza. Azt mondta,hogy Ray-nél van,és nem jön haza. Amikor Beck átváltozott,mindent megértettem.Hogy hazudhatott nekem ilyen sokáig? Elmondhatta volna, hogy bocs hugi egyik nap majd szenvedve fogod élni a második életed.
Azóta egy hét telt el,és holnap lesz a születésnapom. Jason, Ray és Beck mondták el, hogy mi hatására fogok átváltozni.
- Figyelned kell arra, hogy ne kerülj hideg helyre,ezért is van itt bent ilyen meleg. Nekünk megártana-magyarázta Ray-Nem lesz bajunk a hideg dolgoktól,de a hűvös levegő már megárt úgy ahogy a hideg víz is.
Összeborzongtam. Milyen lesz majd nekem a váltás?Fájni fog? Biztos. Beck is szenvedett. Amikor hallottam, ahogy a csontjai összeroppannak,és látni ahogy a bőre alatt a farkas már ki akar törni…Merengésemből Jason tenyere ébresztett ki.
- Jól vagy?-kérdezte aggódva. Szemébe néztem, és igyekeztem visszanyelni a könnyeimet.
- Kezdek azzá válni, akivé nem akarok. - mondtam. Nem hangzott valami értelmesnek,de Jason megértette és bólintott. Megfogta a kezemet, és megszorította.
- Minden rendben lesz-ígérte sokatmondó tekintettel. Kinéztem az ablakokon. Tisztán látszott a kert az utca, és a velünk szembeni ház, ami előtt egy csapat lány ült a fűben.
- Kik vannak velünk szemben?- kérdeztem és odamentem az ablakhoz. A lányok nevettek, majd az egyik a házunk felé fordult és elkomolyodott.
- Ők a KAPPA szövetség lányai. Akik a tornácon állnak,és sárga egyszínű pólót viselnek,azok a vezetők-mutatott Beck három magas vörös,barna és fekete hajú lányra.
- És ők tudják, hogy ti…
- Nem. Azért néznek ránk rossz szemmel mert Shelby, egykor KAPPA-s volt. Nem tudtam,hogy Raynek volt húga, azt hittem névrokonság. Egyszer az erdőben vadászás közben találtunk rá, már beesteledett. Akkor lett 20 éves, és éppen átváltozás elején volt. Akkor mondta el Ray, hogy Shel az ő húga. De erről majd őt kérdezd. Mit kértek vacsorára? – kérdezte Jason, és láthatóan terelni akarta a témát. Ray felajánlotta, hogy rendel pizzát, szóval amellett maradtunk.De egyet még mindig nem tudtam. Kik azok a Rayondsék? És miért baj ha „visszatértek” ? Annyi minden kérdésem volt. És még olyan sokat nem tudok. Rengeteget kell tanulnom, még most is alig hiszem el, hogy ez valós. Hogy legbelül farkas vagyok. Hogy egy vérszomjas vadállat lakozik bennem.
Visszafordultam, és fölmentem az emeletre. Lefeküdtem az ágyamra,és összekuporodtam magzatpózba. Egy könnycsepp gördült le az arcomon. Hallottam, hogy valaki jön fölfelé. Letöröltem a szememből kitörő könnyeket, és az ajtót fürkésztem. Legnagyobb meglepetésemre Beck nyitott be.
- Hát te?- kérdeztem szipogva. Leült a lábamhoz, és végignézett az arcomon.
- Nem bírom, ha egy falkatag rosszul van. Kikészít – mosolygott. Most először láttam mosolyogni amióta itt voltam.

-Beck szemszöge-

Tehetetlenül leültem mellé. A térdem hozzáért a vádlijához , éreztem, ahogy a bőre megrándul az érintéstől. Elmosolyodtam, és ő viszonozta.
Amikor megláttam a reptéren hirtelen valami a szívembe mart. Meg akartam ölelni, és meg akartam nyugtatni, de leginkább megvédeni. Megvédeni attól ami rá vár. A szenvedéstől, a kínoktól, és a vér látványától. Törődök vele, talán túlságosan is. Fürkészte az arcomat, próbálta kiolvasni mire gondolok. Végül felült, és a válla súrolta az enyémet. Belenéztem a rikító sárga szemeibe. Holnap lesz az a nap. A testem megfeszült, ahogy visszaemlékeztem az én első átváltozásomra. Ezt Ryna is észrevette, és kezét a vállamra tette. Ránéztem. Az arca közelebb volt a lehellete cirógatta az arcomat. És akkor megtörtént. Megcsókoltam, és ő nem húzódott el.

-Ryna szemszöge-

Újra megcsókolt, gyengéden, tétován, mintha arra várna, hogy eltoljam magamtól. Azt kellett volna tennem, de nem tettem. Nem gyulladt bennem ilyen szikra már évek óta. És akartam. Beck beleegyezésnek vette, hogy nem ellenkezem, így már határozottabban csókolt. Fölém emelkedett, és óvatosan ledöntött az ágyra. Nyelve az ajkaim közé hatolt, közben a párnán szétterülő hajamat simogatta. Csukott szemmel a derekához nyúltam, ahol a gerince íve a pólója szegényével találkozott. Belemarkoltam az anyagba, és úgy húztam közelebb magamhoz. A szívverésem vágtázni kezdett, ahogy a keze a hajamról áttért a karomra. Onnan a derekamra csúszott, és ott a hátamat kezdte simogatni. Újra megcsókolt, nyelvével felfedező útra indulva. Eközben megtalálta a nadrágom gombját. A gomb kinyílt, ahogy a szemem is. Ezzel túl messzire ment. Eltoltam magamtól, és a szemében aggódást vettem észre.
- Beck én…tényleg nagyon akarom, de nem vagyok most rá képes. Sajnálom .- sütöttem le a szemem. Válaszként Beck megsimogatta a hajamat, és megpuszilta a homlokom.
Nem tudom mi ütött belém. Egyszerűen őt akartam. De még is úgy éreztem, hogy ennek nem most van itt az ideje. Hiszen csak 1 hete ismerem, és nem tudok róla olyan sokat. Előtte meg kell ismernem. Mintha a gondolataimban olvasna, legördült mellém, és kezét a derekamon pihentette. A csípőmön kicsi köröket írt le, ami kissé csikizett.
- Mi lenne, ha holnap kimennénk az erdőbe, még mielőtt megtörténne? –kérdezte ragyogó tekintettel. Csak most vettem észre, hogy a szemében, kicsi aranypöttyöcskék csillogtak, ahogy az ablakból a nap rásütött. Ő az arcomat fürkészte, és felült. A fejemet ráhajtottam a derekára, és hallgattam ahogy a gyomra kisseb morajokkal felkordul.
- Éhes vagy?- kérdeztem, és felnéztem rá. Felnevetett, és észre vettem, hogy sokkal felszabadultabb. Felültem, majd felkeltem az ágyról. Beck a kezemet fogta, és felhúztam magam után. Kilépve Shelbybe botlottunk. Végigmért minket, majd megakadt a tekintete a kócos hajamon. A hátam mögött gyorsan elengedtem Beck kezét. Shelby most a kigombolt nadrágomra nézet és lassan megszólalt:
- Hát ti? – kérdezte most Becket végigmérve.
- Csak megbeszéltük a holnapot. – válaszolt Beck, és fölnéztem rá a vállam mögött. Nem viszonozta, állta Shelby tekintetét. Shell gúnyosan mosolygott, és elállt az útból.
Előre törtem, és dühösen lecsörtettem. Lent Tony, és Lilly beszélgetett. Becket megállítottam, és intettem, hogy füleljen.
- Szerinted mi lesz? Reyondsék Ryna miatt vannak itt, kell a fiuknak. Seth nagyon erős, farkasként mégjobban.- hallottam Lilly hangját. Ki az a Seth? Miért kellenék nekik? Oldalra néztem Beckre, aki reflekszből megfogta a kezem.
- A lényeg, hogy távol tartsuk őt Rynától. Nem szabad, hogy találkozzanak.-válaszolt Tony. Kilestem és láttam ahogy lassan odahajol Lilly-hez, és megpuszilja az orrát. Beck megfogta a csuklómat, és felfelé húzott. Egy sötétkék ajtóhoz léptünk, és benyitott. Nem volt túl nagy szoba, egy íróasztal volt a jobb szélén és egy üvegajtó ami egy erkélyre nyílt. Középen egy kék pokróccal leterített ágy. Beljebb léptem, és a fekete szürke falakon egy könyvespolc virított, amellett egy sötétkék szekrény aminek gondosan neki volt támasztva egy gitár.
- Tudsz játszani?
- 7 éve.- mosolygott Beck. Leült az ágyra, és óvatosan magához húzta a hangszert. Ujjait a húrokon pihentette, amíg behangolta. Játszani kezdett, és lassacskán felismertem a dalt. Dudorászni kezdtem, majd énekelni.

- Katt -

Amikor a dal végére értünk, megfogta a kezemet, és felhúzott.
- Gyere- mondta lágy hangon. Az alkaromnál fogva kivezetett az erkélyre. A fenyőfáknak az illata betöltötte  a teret. Két kezét a szemeimre tette és én hallgattam. A madarak csicsergésére, és egy közeli patak csordogálására lettem először figyelmes. Aztán arra ahogy a szél összeérinti a faleveleket, halk súrlódást hallatva. Ujjak fonódtak az enyéimhez, és meleg levegő cirógatta a nyakamat. Ajkak értek a vállamhoz, és Beck bal keze a derekamra csúszott ezzel felszabadítva az egyik szememet. Hevesebben kezdtem venni a levegőt, a szívem a torkomban dobogott. A jobb kezét levette a szememről és megfordított.
- Beck...
- Sajnálom.- hajtotta le a fejét, és lassan elengedte a kezemet. Belenéztem a nagy barna szemeibe, és sóhajtottam. Kitűrt egy tincset a hajamból, és magához húzott. A fejemet a vállára hajtottam, és néztem az erdőt. Behunytam a szememet, és hallgattam Beck pulzusát.